A londoni sex-telefonfülkéről írott, szellemesnek szánt blog bejegyzésem után, mely a Blikk címlapján landolt (persze a poént kihagyva, és igen nagy kellemetlenségeket okozva otthon), megpróbálok óvatosabban fogalmazni. Most is a szexről szól írásom, de kuplé formájában. Ez egy régi műfaj, amit zenés darabokban, kabarékban fordult elő hajdanán. Csak azért elevenítettem fel, mert a Körúti Színház feldolgozta színpadra az egykori nagy sikerű filmet a Meseautót, és ebben a merényletben jómagam is részt vettem. Nos ebben hangzik el a most következő dalocska, melyet a Lillafüredi Nagyszálló recepciósa énekel. A szállodaportás dala
Nálunk szabály kérem:
„Csak mindent diszkréten.”
Direktor kettesbe’
Pezsgőt kért az este.
Mindenki azt leste,
Ki lesz a menyecske:
Kórusból a széplány
Vagy az új csalogány,
Hisz a régi díva
Elfutott már sírva,
Mert már itt is unják.
De nem tőlem tudják, de nem tőlem tudják…
Egy szálló titkait megőrzi a portás.
Ki kivel és mikor, környezete hálás.
Közben meg azt lesi, mikor jön a váltás.
De unalmas állás! De unalmas állás…
Nálunk szabály kérem:
„Csak mindent diszkréten.”
Ha viszel reggelit,
(nincs) csókolom kezeit!
Lesütöd szemedet,
Észre nem veheted,
Ha a kishölgy pucér!
Így a jó modorér’
Magadat neveted,
Hülyének tetteted,
S megoldod a kérdést:
- Bocs’ uram, elnézést! Bocs’ uram, elnézést!
Egy szálló titkait megőrzi a portás.
Ki kivel és mikor, környezete hálás.
Közben meg azt lesi, mikor jön a váltás.
De unalmas állás! De unalmas állás…
Nálunk szabály kérem:
„Csak mindent diszkréten.”
Például egy úrnak,
Kinél többen voltak,
Ajtaján kopogtam:
- Reggelit meghoztam!
Nem szólt, hát bementem.
Nem hittem szememnek!
Ágyán két lányt láttam,
De magam kivágtam.
Így szóltak szavaim:
- Elnézést uraim, elnézést uraim!
