A Nemzet Koldusa

- Halló? Bocsánat… Halló?

Semmi, úgy látszik téves hívás volt, aki hívott, nem tudta, hogy lemerült az elem. Kétes elem. Azért nem csörgött. Egyébként a legjobb előfizetés: Kukafon.  06 10 5875346294745758 és ez még csak a kód! Most vettem a Sanyitól. Az mondja, ez egy eredeti Gubera 2010-es. Téves előfizetéssel. És hogy van benne dzsípíesz: „Menj előre húsz lépést, rendelj egy hosszúlépést, esetleg nagyfröccsöt. Nekem is. Aztán újratervezés.”

Beszarás, hol tart a technika!

   De azért nem könnyű manapság. A körbetartozás mindennek a rákfenéje. Elmondom, hogy van ez. A Sanyi például egyszer kért tőlem egy húszast, de nem adta meg, így én se tudtam kifizetni a közértesnek a kiflit. Emiatt a közértes se tudott fizetni a péknek, tehát a pék adós maradt a gázszámlával, ezért aztán a Gázprom, vagy mi, annyira maga alá került, hogy magának Putyinnak kellett szólnia Orbán Viktornak, hogy csináljanak már valamit. Ők meg erre elvitték a lányiskola elől a Sanyit tiltott vizelésért, így aztán soha nem fogja tudni megadni a húszasomat.

   Higgyék el, a Sanyi az oka mindennek, én csak tudom, tájékozott vagyok, rendszeresen gyűjtöm az újságokat. És nálam nem számit, hogy az baloldali, jobboldali, Heti Válasz vagy Havi Baj, csak átvegye a MÉH. Néha persze beléjük nézek. Onnan tudtam meg, amikor Köztársasági elnök lett a Smidt Mária papája, az olimpikon. Nagyon örültem, mert én is olimpikon vagyok, eddig nyolcszor indultam földönfutásban. Még ma is megvan az aranyerem!

   De nyerni sose nyertem, mindig megelőzött a Sanyi. Aki egyébként egy szemét rendőrspicli volt, méghozzá igen magas beosztásban. Bevallotta a rohadék, hogy 68-ban neki szignálták ki a feljelentéseimet. A mocsok átmentette magát. Kádár alatt a Felszabadulás téren kukázott, most meg a Ferenciek terén. Bezzeg én a nyóckerben! Ahol van érte bírság. Aludni meg a Nyugatinál alszom, az ötvenezerbe is kerülhet, ha jön az ellenőr, drágább, mint a Hilton. És ha ehhez még hozzászívok harmincezerért egy eldobott csikket a BKV megállóban, akkor az már státuszszimbólum! Jó, nem adják ingyen, de hát egyszer élünk! És én nagykanállal, így hát nem panaszkodhatom, ha már úgy nézek ki, mint az új magyar madárjelkép, a gatyásölyv! Ami egyébként ugyanolyan szárnyas, mint a turul vagy a gazdagréti sas, csak a végrehajtó elvitte a szárnyas betétjét.

   Mert én hülye kölcsönt vettem fel. Ott feküdt az utcán a kölcsön, én meg körülnéztem, nem jött senki, erre lehajoltam, felvettem. Svájci alapú volt a kölcsön, a svájci címer miatt gondolom, amire keresztet lehet vetni.

   Nagyon jól jött, abból vettem egy sarkot a Blahán. A Sanyitól. A tetűfészek három aluljárót privatizált, nem tudom, hogyan csinálta, hozzátartozik két mozgólépcső, három jegyellenőr, és a 4-es metróból van a nevén hetvenöt méter alagút, mégis a Hunwald Gyurit vitték el a végén. Csak engem nem visznek el, állítólag nincsen hova. De ne szólj szám, legalább szabadlábon nyögöm a részleteket. Kicsit most elakadtam a részletekkel, röstellem is, mint a nemzet koldusa. Hiába mondtam az alul járóknak, hogy csak egy pár fillért kérek, csak egy pár fillért, és hogy nem kenyérre kell, hanem vajra. Még tavalyra. Nem adtak, mert nekik meg idénre kellett. Ezért aztán az államadósság se csökkent, ami ellen tovább harcolhatok barátaimmal vállt vállnak vetve a melegedőben, és még a Világbank is rám szállt.

Azt mondják, hogy nem spórolok elég hatékonyan! Nem gazdaságosan éhezek! Azt tanácsolták, hogy sokkal erősebben verjem a fogamhoz a garast. Próbáltam tiltakozni, de azt mondták, lehet tőlük lízingelni a garashoz fogat! Meg legyenek további megszorítások is, például vegyem le a szemüveget, ha éppen nincsen semmi látnivaló.

   Aztán elszedték a csomagomat, hogy most már az övék, mert az THM! Én barom meg eddig azt hittem, hogy kukázó zacskó! Akkor egy kicsit ordibáltak, hogy ha így állok hozzá, akkor a hét szűk esztendő nálam tíz évig is el fog tartani, és hogy tartanom kell a hiánycélt, mert ha felszedek magamra pár kilót, le fognak értékelni. Ki ad pénzt egy túlsúlyos magyar koldusnak? Szerencsére cserébe csak annyit kértek a tanácsokért, hogy ezentúl nekik adjam le, amit napközben összeszedek a Fedél nélküliből.

- No, no, fedél azért még van felettem! – osztottam ki válaszul nekik a sallert, de ekkor nagyot nevettek, és magukkal vitték az aluljárót. Búcsúzóul még fölvettettek velem egy sóskiflire 20 forint személyi kölcsönt. Öt év alatt kell visszafizetni havi 750 forintos részletekben.

     De nincs nagy baj, mert teli vagyok tervekkel. Azt hallottam egy magasabb helyen turkáló haveromtól, hogy Ócsán, a tervezett szükséglakótelepen is lesznek kukák. Úgy hogyha felépül ez a szociális, családi ház projekt, mi nemzeti koldusok kivándorlunk oda. Azt mondják, ez az Ócsa tuti megoldás, tiszta Amerika lesz! Vagy Üvegtigris! Egy biztos, meg leszünk mentve. Ízi rájder, öcsém!