2011. szeptember 15., csütörtök

Rémálom

Azt álmodtam, hogy csapataink harcban állnak, ellenségeink Gyurcsány matricás tankokkal támadtak ránk, szinte minden irányból, alulról, felülről, belülről. Hazánk végveszélybe került! Vezérünk bevetette az utolsó tartalékomat is, de elfogyott a remény, meg a tartalékom. Ekkor végső kétségbeesésében a főnök magához Damu Rolandhoz fordult segítségért, neki már úgyis mindegy alapon.
- Hat év egy asszonyverésért? Kemény Jó, ehhez még meg is kell erőszakolni, és az már túl sok!
Majd tovább morfondírozott a csatamezőn.
- Istenem, ha nekem ennyi időm lenne a Haza megmentésére - tépelődött, majd mély depresszióba süllyedt -, ennyi  bántást, beruházást, kölcsönt nem lehet törleszteni. Itthon nincs semmilyen tartalék, azt hiszem, átmegyek minden határon. Én is veszek fel kölcsönt, legfeljebb elengedem.
Ekkor kereste meg az elítélt sorozatsztárt, hiszen már bankok is jöttek, meg multik, meg bőrkiütés formájában apró piros foltocskák, háton, vállon, Schengen. Be lettünk kerítve.
- Csinálj valamit! - kérlelte- Az ellenség már a hálószobában (meg természetesen a spájzban ) van.
Ekkor Damu Roland kiverte.
Megmenekültünk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése