Leveskocka program

Egyre jobb lesz a helyzet, sőt fokozódik. Beszélhetnek itt válságról, amikor vezető hír, hogy egy olasz aranyműves olyan zseblámpát készített, ami akár kulcstartóként, akár ékszerként is használható. A zseblámpához egyébként 925 darab cirkóniakövet és sterling ezüstöt használt fel, a fényt környezetbarát LED-ek állítják elő. A nyakba akasztható termék ára 273 ezer forint, de hamarosan jön a még elegánsabb zseblámpa 585 gyémánttal, színarany vázzal.

 Baromian megéri! Egyik haverom most ilyenre gyűjt. A lakásukban ugyanis már kikapcsolták a villanyt, ezért aztán jól jöhet egy zseblámpa, ha éjszakánként meg szeretné nézni, mi van a két hete áramtalanított hűtőben. Mi az a mozgás?

A neje is ki lenne világítva, ünnepi vacsorákon a család körbe tudná ülni az asszonyt, és együtt énekelhetnék a Mennyből az Angyalt, vagy a Végrehajtót, már amelyik aznap éppen lejött hozzájuk.

Sajnos mondja a haverom, későbbre kell halasztania az ékszerlámpa megvételét, mert most másra gyűjt. Kormányunk egyik LED-ektől megvilágosult agyú tagja ugyanis kitalálta, hogy a diplomások fizessenek adót a diplomájuk után a jövedelmükből, a barátom pedig diplomás. Igaz, éppen nincs állása, mert nem vették fel utcaseprőnek, hiszen mint tudjuk a jelentkezőknek több mint tíz százaléka volt felsőfokú végzettségű. De nem adhatunk – Rejtő Jenő szavait kissé kiforgatva – minden diploma mellé utca seprűt.

Eljön persze az az idő is, de egyelőre érjük be kormányunk leveskocka programjával, hogy  mindennap új varázslat!  Egyszer a Mol-t küldik padlóra, máskor az OTP-t, elüldözik a külföldi tőkét, a hazai megsarcolják, iskolákat államosítják, az önkormányzatokat ugyancsak.

Dolgoznak ezerrel. Kormányzatunk, ahogy a Bordalban elhangzik: „Ront vagy javít, de nem henyél!” Ehhez tartják magukat vezetőink, nem véletlenül erőltetik a Los Angeles-i operabemutatót az Orbánt. Vagy a Bánk bánt? Amelyikben az a sok földönfutó van, például a Tiborc? Valószínű, hogy a Bánk bán lesz az, mert mindig elmarad. Orbán meg soha, és ő sem henyél, igyekszik egész csapatával együtt. Hiszen ők együtt szoktak dönteni, mit dönteni? Dűteni, borítani! Nemrégiben is volt egy tanácskozásuk Hajdúszoboszlón, amikor úgy megkevertek mindent, hogy másnap a 15-ös nem mert ráhajtani a buszsávra, hátha átminősítették villamossá. Ekkor mondta a kormányfő, hogy ha kell, reggelig itt ülünk.

Nagyon megsajnáltam őket, majdnem rájuk csörögtem, hogy miattam ugyan nem kéne, nyugodtan menjenek haza. De nem adták fel, elhatározták, hogy az adósságcsapdából kimentik a milliomosokat, és hogy nem fogják a gazdagokat sanyargatni a többkulcsos jövedelemadóval, ezenkívül megdrágítják a benzint, az olcsó piát, az egészségügynek a KDNP-vel feladatják az utolsó kenetet, és még ki tudja hány bravúros tervet szőttek, mielőtt átmentek a Kárpát medencéből a gyógyvizes medencébe.

A szoboszlói tanácskozásról viszont eszembe jutott annak a Hollandiát megjárt embernek a története, akit elvitték egy ottani gyémántcsiszoló műhelybe. Megmutatták neki a gyakornokok szobáját is, ahol fiatalemberek ültek sorban, és az első hónapokban csak krumpliból faragták a briliánsformát. Ha már tökéletesen faragták, alakították a burgonyát, csak akkor kezdhettek hozzá a nyersgyémántok csiszolásához.

Ugyanezt a tanulási technikát csinálja nálunk is a kormány, csak éppen fordítva. Megalakul, majd hozzálát a nyersgyémántok faragásához, és amikor már mindet szétfaragta, amikor már nincs egy ép darab gyémánt széles e hazában, akkor jöhet a krumpli! 

Csak sajnos közben elfogyott a krumpli, és már csak egy-két módosabb nyakba akasztható zseblámpa ékszerével lehet körbevilágítani a kiüresedett kamrát.